Az előző rész egy jó kis horror volt, amit egyik kommentelőnk nagyon találóan a Halálhajó című Sam Neill sci-fihez hasonlított, és milyen igaza volt. Mondjuk abban nem szólnak be vicceseket, de sebaj. Kocsmában vagyunk, kemény csávók szólnak be még keményebbeket és biliárdoznak rendületlenül, még nem tudjuk, de úgyis Mal fog nyerni, mert ő a legfaszább széles e világegyetemben. A holográfos golyókergetés közepette valamiféle rabszolgakereskedelem is szóba kerül, Mal a hajóra zavarja a hetérát, mert nem akarja, hogy gáz legyen, de persze lesz, klasszikus westernbe illő kocsmai balhé a bendzsómuzsikával kiegészítve. Főcím.
Bolygó felé közeledünk, a terv az, hogy gyorsan feltöltik a készleteket és irány az űr, de vészjelzés szólal meg, Wash kicsit gyorsan viszi le a hajót. A hetéra közben jelentkező dzsigolók közül válogat, ez a része még mindig homályos a társadalmi berendezkedésnek, de biztos kiderül előbb-utóbb. Mal meglátja az egyik kérő képét, és féltékeny lesz, dugd már meg, kapitány, mert megőrülünk a feszültségtől. A verbális kopuláció sehol sincs az igazihoz képest.
Eklektikus világba érkezünk, ebben sincs semmi meglepő, a századelő San Franciscoja ilyen lett volna, ha Dick a Blade Runner alapjául szolgáló kisregényt (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányról) nem a jövőbe helyezi. Kaylee szép ruhát venne magának, a kapitány otromba viccén még Jayne is majdnem kiakad, de csak majdnem. Zoe, Wash és Kaylee el, Mal és Jayne pedig a pilotban látott orgazda, Badger fogságában, ez mindenütt ott van? (Itt hát, ez a szülőbolygója.) Beszélgetés lesz.
Badgernek ajánlata van, valaki el akar valamit passzolni, és Mal hajója tökéletes erre, csak van egy kis bibi: az utolsó közös vállalkozás nem sült el valami jól. A találkozóra a vevővel valami puccos estélyen kerül sor, Anna-bált vizionálunk menten, csak sokkal több paszománnyal, és igazunk lett. Az a fajta bál ez, ahol mindenkit bejelentenek jó hangosan, itt lesz valami poén, az tuti. A sorozat zsenialitására jellemzően egy totál 1920-as éveket idéző jelenetbe képesek egy lézeres fegyverdetektort olyan finoman becsempészni, hogy meg sem lepődünk rajta, Joss Whedon for prezident. Természetesen a hetéra is itt van, mindenkit elbűvöl, és egy nyalka ifjúember oldalán díszeleg, aki tulajdonképpen megkéri a kezét, de a válasz nem, hiszen a nő szíve a kapitányért dobog. Mal Kaylee oldalán érkezik, a csaj teljesen odáig van meg vissza, Mal pedig feszeng egy sort a kissé szűkre szabott frakkban.
Kaylee jól adja a vidéki kislányt, Mal az emberét keresi, a hajón közben kártyaparti zajlik, Simon, a tiszteletes és Jayne között, River pedig konzervekről tépi le a csomagolást, én sem szeretem ha valami be van csomagolva, hajrá kislány! Vágunk, Wash és Zoe koitusz után, izzadság ízléses mennyiségben, jó beszólások szintén (Wash: "El ne aludj, tudod mi történik akkor?" Zoe: "Jayne elvágja a torkom, és ő lesz a kapitány.") Kaylee, egyem meg a kis szívét, nagyon aranyosan csinál magából hülyét, a szokásos rút kiskacsás motívum is megvan egy adag Hamupipőkével, jó ez. (Közben a tévében egy Kevin Sorbo-wannabe nyalogatja egy Eva Longoriára halványan emlékeztető nőcske fülét, szegény Weissmüller, ez lett Tarzanból bazmeg.) Mal keresi az emberét, megvan, a minden filmben gecit játszó nagydarab ember személyében. A bizniszmíting nem úgy indul, mint Mal remélte volna, ráadásul megjelenik Inara is a nyikhajjal, amitől Mal sík idegbeteg lesz, és lekéri a csajt egy táncra.
A násztánc közben csak úgy szikrázik a levegő Mal és Inara között, mi van kapitány, hogy megy a tolvajlás? És a kurválkodás? A nyikhaj azt akarja, hogy itt maradjak, ehhez mit szólsz? Leia vs Han Solo ugrik be elsőre és huszadjára is róla, sebaj, belefér. Kaylee, az űbergeek közben technoblablával szórakoztat egy rakás úriembert, eszem-faszom megáll. Mal meglepően jól táncol, de megérkezik a teljesen tufa udvarló, kifizettem, velem táncol, húzzál már! Kár volt lekurvázni Inarát, az embert azonnal pofánvágják, ez akár egy Rejtő könyvben is benne lehetne, Mal=Galamb. Egy kis probléma azért van, párbaj lesz, karddal, klasszikus szabályok szerint, hoppácsak. A Tulipános Fanfanba csavarodó történetben Mal nem mehet vissza a hajójára, nehogy meglógjon, az üzlettárs segítőkészen megjegyzi, hogy a nyikhaj mesterien bánik a karddal, jó lesz a másnap reggeli móka. Vágunk, Jayne a hajón húzózkodik, mert mi mást is csinálna, de valami megzavarja, mégpedig a hajóra érkező Badger, aki hírt hoz: Malnak annyi, másnap lekaszabolják.
Inara éppen kardozás közben zavarja Malt, a kapitány kissé rozsdásan mozog kezében a nagy vassal. Mal egyszerű, mint a kocka: megsértett, leütöttem, el nem menekülök kisangyalom. Menni kéne pedig, kapitány, mondja a hetéra, mert baj lesz reggel. Közben a hajón Badger emberei azt próbálják biztosítani, hogy a legénység nehogy megpróbálkozzon Mal kiszabadításával ("nem szarunk oda, ahol eszünk"). Megjelenik River is, persze a legrosszabb pillanatban, és Badger iszonyatos akcentusát utánozva csinál hülyét a kis orgazdából, ez nem tudom mennyire jött át a szinkronban.
Mal és Inara folytatja a násztáncot, ezúttal karddal, és a gyakorlás örvén, ha a 13. epizódra nem lesznek egymáséi, nagyon ideges leszek. Másnap reggel, köd, fák, párbajsegédek, Dumas is írhatta volna. A nyikhaj valóban ügyes, szívatja Malt ezerrel, és meg is vágja párszor, egyszer kifejezetten súlyosan is, majd a kardját is kettétöri, de ekkor megszólal Inara: maradok, ha élve hagyod. Mal kihasználja a pillanatnyi zavart, és megszúrkálja az ellent kicsinyég, majd nem öli meg, inkább szégyenben hagyja. Persze a pofáját nem bírja befogni a legyőzött, így Inara a kurvák nemzetközi feketelistájára teszi a nevét.
Mal visszatér a hajóra és a fuvart is megkapja, happy-happy end, kivéve a szúrkálásokat, de ezeken majd segít Simon. Az epizód végén Kayleet látjuk a kabinjában, ahol klasszikus zenét hallgat és a valóban borzalmasan ocsmány ruhát nézegeti, geek powah! Mal és Inara is beszélget egy kicsit, nem szeretek én bálba járni, kedvesem. Ja, és a rakomány? Egy rakás tehén. Király.
Forrás: Hogy volt blog
Oszd meg másokkal is!