A különböző helyzetek különböző intézkedéseket követelnek. Így gondolkodott az Universal, valamint Németországban az United International Pictures. Mint amikor a német mozirajongókat olyan film megnézésére csábítják, ami egy olyan sorozatnak a folytatása, amit még nem is játszottak Németországban. Egész egyszerűen a marketingnek egy új fogását vetették be: a rajongókat.
Várjunk csak! Rajongók? Hogy lehet ez, amikor még be sem mutatták a sorozatot? Modern világban élünk. Gondoljunk az internetre, ahol az érdeklődés mindig aktuális, és ez néha nem legális módszerekhez is vezet. De természetesen itt vannak még a DVD eladások, mint az USA-ban és Nagy-Britanniában. Az eladások és megrendelések száma igen nagy, Németország felé is. A többi már a sorozat rajongóin múlik, így már Németországban is sok Barnakabátossal – ahogy a rajongók magukat nevezik – találkozhatunk.
A másik megoldás, hogy sokan ráveszik legjobb barátaikat, ismerőseiket, hogy menjenek el moziba. És hogy mi motiválja őket erre a lépésre? Nagyon egyszerű a válasz. A kész filmet egy hónappal az amerikai bemutató előtt, valamint két és fél hónappal a németországi bemutató előtt leadják a kész filmet, természetesen hivatalos keretek között. Ami más országokban is sikerült – a félkész film, majd az Edinburghi Filmfesztivál után a teljes film bemutatása -, Németországban sem történt másként: szeptember 10-én az UIP éjszakai Firefly-maratont és zárásképpen Serenity-bemutatót tartott.
Sok rajongónak egy álma vált valóra, és mivel sokan írtóznak a hosszú utazástól, így ezt a rendezvényt a München szívében található Fremdsprachenkino Cinema-ban rendezték meg. A bemutató előtt nemsokkal már kb. 100 rajongó, és további érdeklődő állt a mozi várótermében, mintha egy kisebb találkozó lett volna. Senki sem volt jelmezben (pedig sokaknak a találkozókról ez jut eszükbe), hanem mindenki egyszerűen a kedvenc sorozatáról beszélgetett. Persze mindenki ismerkedett, beszélgetett másokkal, a nevetésről egy "Serenity-pilóta" gondoskodott, mások a sorozat fordítási- és tartalmi hibáiról diskurált, mint például Simon nem fizikus, Book lelkész szerepét pedig nem Barney Miller játssza. "Most először tudták ezeket rendesen kijavítani" és "Remélhetőleg jobban szinkronizálják a filmet", ezeket lehetett hallani mindenhol.
22 óra előtt pár perccel mozgólódni kedtek az emberek, a mozi ajtaja megnyílt. Mindenki vitte a hátitáskáját, tele üdítőkkel és ennivalóval – minden, ami egy hosszú éjszakai filmvetítéshez kell, olyan volt ez az egész, mintha otthon lettünk volna. Nem kellett szorosan egymás mellé ülni, hanem szépen szétszórva. Senki sem mondta azt másnak, hogy rossz helyre ült – volt elég hely mindenki számára.
A maraton az UIP egy munkatársának rövid beszédével kezdődött. Még egyszer tisztázott mindent, és persze mindenkinek jó szórakozást kívánt – valamint kifejezte reményét, hogy a barnakabátosok nemcsak a Firefly DVD változatát fogják jól reklámozni, hanem a közelgő filmet, a Serenityt is.
A függöny szétnyílt, a beszélgetés abbamaradt. Kezdődhetett a Firefly-maraton. Bemutatták a Firefly összes részét - abban a sorrendben, ahogy Joss Wheadon elképzelte – eredeti, angol nyelven. Bár nyílvánvalóan az egészet DVD-ről játszották, a képminőség a filmvásznon nagyon szép volt. A kedvenc sorozatunk a moziban – ezt nem mindennap éli meg az ember. Újra átélni Malcolm Raynolds és legénységének kalandjait, együtt izgulni, együtt nevetni, és persze mindig valami újat felfedezni a sorozatban. És a sorozat legjobb jeleneteinél nemcsak nevetni, hanem tapsolni is. Aki volt már egy Star Trek film éjféli bemutatóján, az tudja, milyen is ez.
A "Serenity" című pilot vetítése után jött az első probléma. A vevítővászon koromsötét lett, csak a hangot lehetett hallani. A probléma világos volt: a vetítőlámpa tönkrement. Semmi gond, ez nem olyan probléma, amit az ember ne tudna egy perc alatt megjavítani, tehát rövid időn belül ment minden rendesen tovább.
A negyedik epizód után jött egy kis szünet. Ez arra volt elég, hogy az ember nyújtózzon egyet, kimenjen a friss levegőre, vagy éppen elszívjon egy cigarettát. A leglátogatottabb hely természetesen a toalett volt, ami előtt egy kisebb sor keletkezett. Frissítőként várt minket a kávé és a tea a váróterem bárjánál, ami most egész este nyitva volt. Ez nagyon dícséretes a mozi üzemeltetőjétől.
Az egyik epizód követte a másikat, és az ember csak a szünetben vette észre, hogy már vasárnap reggel van. Kicsivel reggel 9 óra után az "Objects in Space" című epizóddal zárult a maraton, de még korántsem a rendezvény. Ezután következett az, amit már mindenki nagyon várt: a Serenity, ami a sorozatot követte a nagyvásznon.
Előtte gyorsan mindenki felfrissítette magát, ivott egy kávét, utána gyorsan vissza a moziterembe, ahol Joss Wheadon személyesen köszöntötte a rajongókat. Köszönetet mondott nekünk, az igazi rajongóknak, majd a maga humorával jó szórakozást kívánt a filmhez.
Ezután kezdődhetett is a film. Amit itt a rajongó láthatott, az pörgősebb, akciódúsabb, effektdúsabb - de alapjában véve még mindig Firefly, az ismert szereplőkkel és vicces párbeszédeikkel. A bemutató előtt már mindenki fáradt volt, ami nem is csoda a már eltelt 11 óra után, de ez a fáradtság a film első pár percében el is tűnt. A film az elejétől a végéig lebilincselő volt, nemcsak az akciójelenetek miatt, hanem a jól átgondolt és megírt története és az ismert szereplők miatt, így az ember sokkal éberebbnek érezte magát, mint a bemutató előtt.
A filmet egy erőteljes taps követte, Joss Wheadonnak ismét sikerült nagyot alkotnia. A Serenity méltó folytatása a Fireflynak. Aki még ezek után a váróteremben maradt egy picit, hallhatta azoknak a beszélgetéseit, akik ezelőtt még nem ismerték a sorozatot. Mindenkinek az álláspontja ugyanaz volt: a Serenity az a film, amit mindenkinek látnia kell. A Cinema Münchenben eltöltött 14 óra után következett a hazautazás, ami sokaknak eltarthatott egy jó ideig. Egy biztos: ismerősök és a rajongók körében megnézni a Fireflyt nagyon jó mulatság!
Forrás: SF-Radio
Oszd meg másokkal is!
0 hozzászólás