Idén, a November 18-20-a között Londonban megrendezett "Serenity Squared" (Serenity Megszállott) találkozón, színész társaival együtt (Nathan Fillion-nal, Morena Baccarin-nal, Jewel Staite-el és a filmbéli bátyjával Sean Maher-rel), vendégként jelen volt Summer Glau. A sűrű, szórakoztató programokkal teli hétvége ellenére, Summer volt olyan jóindulatú, hogy egy exkluzív interjút adott rajongói honlapja számára.
Summer, ezer köszönet hogy beleegyeztél az interjúba! Úgy tudom a karrieredet, mint balerina kezdted, és arra kérnélek, mesélj nekünk egy kicsit a táncosi hátteredről!
Habár szabadúszó voltam, eredetileg egy helyi balett társulatban, a Texas Ballet Concerto-ban táncoltam. Öt évesen kezdtem a táncot, és körülbelül tizennégy évesen váltam profivá. Akkor azt gondoltam, hogy örökké ezzel fogok foglalkozni, de közbejött egy sérülés. Eltörtem egyik lábujjamat. Eztán még hónapokig így táncoltam, egészen addig, míg a csont olyan rosszul nem forrt össze, hogy elvesztettem minden mozgékonyságomat. Szóval ki kellett szállnom, és így kezdtem el a színészkedést.
Azokban az években, amíg táncoltál, volt kedvenc szereped?
Clara, a Diótörőből.
Az a kedvenc baletted?
Igen. Amerikában ez már amolyan karácsonyi hagyomány. Nem is kell szeretned a balettet, hogy megnézd. Szinte ez az egyetlen olyan alkalom az évben, amikor az egész család szépen felöltözik, és megtekint egy balettelőadást.
A Sernity mozifilmre rátérve: a filmnek volt egy hihetetlenül újszerű marketing kampánya, melynek része volt rettentően nyomasztó a River Tam jelenetsor. Hogyan kerültél bele ebbe, és ezzel akartátok-e bemutatni River mentális leépülésének különféle állomásait?
Nagyon izgalmas volt számomra, ahogy bekerültem. Texasban voltam, éppen készülve arra, hogy Louisiánába utazzam, a Mammoth című film forgatására, habár akkor még nem végeztünk a forgatással (A Serenity forgatásával - ford). Joss akkor felhívott és azt kérdezte "Hol vagy? Vissza tudsz jönni a hétvégére? Van egy ötletem, de még meg kell írnom.". Lázba jöttem, és éreztem, mennyire fontos az embereknek, hogy lássák Rivert, még mielőtt bármi is történt volna vele, amikor még boldog és reményekkel teli volt.
Imádtam csinálni. Csak Joss és én voltunk, és ez egy nagyon különleges emlék számomra. Gondolom a szöveg volt nagyon nyomasztó. Emlékszem, mikor memorizálni próbáltam, éppen a Los Angeles-i lakásomban tartózkodtam egy hónapig. Feküdtem az ágyban és megpróbáltam megtanulni a párbeszédet, mert másnap reggel kezdődött a forgatás. Aznap éjjel nem tudtam aludni, folyamatosan rosszat álmodtam, és magamban beszéltem. Megijesztett, ahogy előkészültem azokra az érzelmekkel telített jelenetekre. Kemény éjszakán mentem keresztül, azok a szavak igen erőteljesek voltak.
És még meg is kellett szúrnod Joss-t egy ceruzával.
Tudom! Az olyan mókás volt, mert a kamera nagyon szorosan volt Joss-on, és én állandóan kihajoltam a képből, mert Vickie, aki egy kedves barátom, ő készítette a hajam, és olyankor ő locsolta rá az összes művért. Az egész olyan rögtönzött volt, mintha egy házi videót forgatnánk a garázsban. Nagyon vicces volt!
Tetszik, ahogy Joss elkészítette ezt. (a vírusmarketing kampányt). Úgy gondoltam ez briliáns és nagyon szórakoztató. Mivel oly sokat kellett várnunk a forgatás befejezése és a film bemutatása között, ezért ez remek kis csemege volt a rajongóknak, hogy fenntartsa érdeklődésüket.
Az összes rajongó szerette a filmet, de meglepett-e mindaz a dicséret, amit a kritikusoktól kapott?
Nem tudtam elhinni! Nem az, hogy nem hittem abban, hogy a mozi lenyűgöző, mert minden kockájában hittem, de az emberek szeretnek negatívan állni a dolgokhoz - a kritikusok főként. Ők aztán darabokra szedik a mozit, így a legrosszabbra számítottam - felkészítettem magam mindenre. Aztán alig hittem, amikor a kritikusok ismertetőről-ismertetőre mennyire korrekten és bátorítóan nyilatkoztak a filmről. Ez nagyon-nagyon sokat jelent a számomra. Komoly meglepetés volt.
Jó néhány kritikus száraz humorral kommentálta, hogy a megjelenésed a mozifilmben nem volt annyira természetes, mint a sorozatban.
Úgy gondolom, hogy River szerepe jobban kiemelkedhetett volna a sorozatban, ha tovább folytathatjuk. De sajnos rövidre vágták, így River éppen csak elkezdett kimászni a kagylóhéjából, mire a sorozat már véget is ért. Ő egy nagyon összetett karakter - mindannyian azok tulajdonképpen, megannyi arccal.
Mindannyian szorítottunk azért, hogy a filmből mozis sorozat legyen, de ha ez valamilyen oknál fogva mégsem valósulna meg, úgy érzed-e, hogy a Serenity-ben teljes mélységében sikerült eljátszanod River történetvonalát?
Így érzem - ezt is akartam, mert úgy éreztem, mindaz, amit River akart, az csak egy családhoz tartozni. A mozifilm kezdetekor River ugyanott volt, ahol a sorozat befejezésekor. A film eseményei alatt sok mindenen keresztülmegy, és sok mindenre rájön saját magával kapcsolatban. Jó pár traumát megél. Tudja, hogy van benne valami, de nem képes rájönni mi az. A végére azonban győzelmet arat felette és megtalálja az új helyét a hajón. Amit mindig is akartam, hogy River a hozzájárulása által a legénység igazi tagjává váljon. Simon mindig azt mondta, hogy River szerette a hajót. Ő valóban szereti a hajót, és végre meg is találta a szerepét a legénység tagjaként, ami az egész világot jelenti számára.
Az elmúlt néhány hónapban keresztül-kasul utaztad az Egyesült Államokat és Európát a Serenity-t népszerűsítve. Milyen volt ez a rengeteg utazás és milyen érzés volt találkozni a sok különféle rajongóval?
Egy álom megvalósulása volt! Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, megnézhettem azokat a helyeket, amiket mindig is akartam, szépen kiöltözve filmfesztiválokra mehettem. Az egész tapasztalat egy álom volt, és imádtam. Soha nem ér véget azon lehetőségek sora, amelyet ezen film elkészítése hozott az életembe.
Láttad azt a hatalmas képet a Földalattiban, amelyen szinte a tömeg fölött a levegőben lebegve River tekint le az emberekre a mozgólépcső kijáratánál?
Nem, soha nem mentem le oda. Akartam, de soha nem voltam annyi ideig Londonban, hogy megtehessem. Egész nap feszített volt a menetrendünk, és éjjel meg már zárva volt a metró, így nem tudtam lemenni. De hallani hallottam róla. Nagyon ijesztő lehet ekkorában szembesülni önmagammal. De hogy a Földalatti az a hely, ahol reklámozzák a filmet, ez tetszik - Bár csak az Államokban is így lehetett volna!
A tipikus filmekben a férfiak válnak hősökké - de a Serenity-ben, River az aki, megmenti a helyzetet a Fosztogatóktól - szóval milyen érzés csatlakozni ahhoz a kiválasztott kis csapat színésznőhöz, mint Sigourney Weaver és Linda Hamilton, akik hasonlóan erős akcióhősnőket alakítottak a mozivásznon?
Ez egy megtiszteltetés, de nem tehettem volna meg mindezt a többi körülöttem lévők nélkül. Joss nélkül, aki irányította minden lépésemet, és mondhatom, hogy a kaszkadőr csapatom nélkül sem ment volna. Nem igazán természetem felállni, agresszívnek lenni és megvédeni magam. Igazából félénk vagyok, így elég sok színészkedést igényelt eljátszani az ellenkezőjét.
Beszéljünk kicsit azokról a további projectekről, amelyekben szintén feltűnsz, mint a CSI, a The 4400 vagy a Cold Case. Milyen érzés egy olyan sorozatból kikerülve, amelyben a kollegáiddal szinte családtagként bántatok egymással egy másik sorozatba bekerülni vendégszereplőként?
Nagyon ijesztő. Mindenhol máshol is, ahol voltam, csak jó élmények értek, de ez akkor sem ugyanaz. A barátaimat figyelni a Serenity-ben olyan, mint magamat figyelni, hisz oly közel álltunk egymáshoz. Annyira büszkék voltunk a sorozatra és a mozira, és nem tudom, hogy valaha megtörténik-e ez ismét. Mikor a sorozatot készítettük, mindenki odajött és azt mondta: "Summer, ez a valaha volt legjobb munkám, csinálnám még akár tíz évig is. Szóval élvezd és becsüld meg."
Úgy tudom, eredetileg a The 4400 első szezonjának szereplői közt voltál, de ki kellett maradnod, mert az ütközött a Serenity forgatási menetrendjével- Tudnál nekünk mesélni egy kicsit erről?
A bevezető epizód szereplői közt voltam, és igazán keményen harcoltam azért a szerepért (Ed megjegyzése - Summer elárulta egy Szombat esti talkshow-ban, hogy eredetileg ő játszotta volna Lily Tyler, a fiatal, idegenek által elrabolt anya szerepét - de végül a szerep Laura Allen-é lett.) Harcolnom kellett érte, mert túl fiatalnak néztem ki a szerephez - egy fiatal anyát kellett volna alakítanom. Újra és újra visszamentem a meghallgatásra, felolvastam Alival (Mahershalhashbaz Ali) aki Richard szerepére válogattak, és ez csodálatos volt. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, és én nagyon szerettem volna vele játszani. Aztán elkezdtünk dolgozni a Serenity időbeosztási problémáján, és végül odáig jutott, hogy választanom kellett.
Nagyon boldog voltam később, mikor visszajöttem Tess szerepét játszani. Szeretem ezt a sorozatot, és azt gondolom, megtalálták a tökéletes Lily-t. Azt kívánom, hogy nagyon sokáig menjen!
Éppen csak befejezted egy új mozi, a "Mammoth" forgatását, és tudom, hogy a rajongók mennyire izgatottan várják, hogy láthassák. Tudnál mesélni nekünk egy kicsit erről?
Ez egy sci-fi komédia. Nagyon vicces - a hasfájásig nevettem a film alatt! Egy hétköznapi tinilányt alakítok, aki nagyon helyes. Egy nagyon menő tinilány, akinek az apja őslénykutató, aki egy mamutokat bemutató múzeumnak dolgozik Louisiánában. Ez egy nagyon-nagyon mókás film. A felvételeket Romániában készítettük, és nagyszerűek lettek. A Sci-Fi Channel-en kerül majd bemutatásra. A rendezője Tim Cox, igen figyelemreméltó, és a csodálatos volt együtt dolgozni a többi színésszel is.
Az oldalon sok rajongód kérdezi, hogy milyen zenét szeretsz?
A kedvenc zeném a tangó. Nagyon sok tangó CD-m van, és szeretem még a salsát és a flamenco-t is. Szeretem a latin zenét, és azt hallgatom, amikor otthon vagyok. De sok Frank Sinatra-t, Billie Holiday-t és Nat King Cole-t is hallgatok. Szeretem még a Keane-t, a The Killers-t, White Strips-t, James Blunt-ot, Damien Rice-t és Fiona Apple-t. A kishúgom egy csomót segít. Minden alkalommal új dolgokat tölt az iPod-omra. Eléggé ódivatú vagyok, így ő oktat ezekre a nagyszerű új dolgokra.
Egy utolsó kérdés - Mi az, amit legjobban élvezel, azokon az eseményeken, melyeken találkozol a rajongóiddal?
Nehéz kiválasztani egyetlen dolgot. Szeretem ezt - különösen mikor a gyerekek jönnek oda. Megpróbálok energiát adni, és kapcsolatot kialakítani minden egyes személlyel, akivel találkoztam. Ez sokat jelent számomra. Az, hogy valaki szeretné, hogy a fényképemre írjak neki valamit - nagy megtiszteltetés nekem. Megpróbálom kimutatni mennyire nagyra értékelem ezt. És szeretek még az embereknek apróságokat mesélni magamról illetve a szereplőkről, olyasmiket, amiket nem tudhatnak - úgy gondolom ezek az apróságok is számítanak. Ezek olyan dolgok, amiket én is szeretek tudni azokról az emberekről, akikkel dolgozom, vagy akiket csodálok. Ilyesmit keresek egy-egy cikkben vagy interjúban is. Ez az, amiért szeretem ezt a hétvégét, hiszen olyan bensőséges. Rettentően élvezem!
Summer, nagyok szépen köszönjük az időt, amit ránk szántál, és a legjobbakat kívánjuk a jövőbeli projectjeidhez. Remélem hamarosan újra láthatunk itt!
Forrás: http://www.summerglau.co.uk/
Fordította: Norris
Oszd meg másokkal is!
0 hozzászólás